Milánói Világkiállítás 2015.- Beszámoló

Milánói Világkiállítás 2015. szeptember 15-től október 1-ig.

Mikor a milánói Világkiállítás kézműveseinek jelenlétének lehetősége felvetődött, nem hittem el, hogy magam is részese lehetek ennek az életre szóló élménynek.

Kis bíztatással én is jelentkeztem és a válogatásba bekerültem a szeptember 15-én induló 8 fős kézművessel együtt:

Tátrai Zita tojásíró, Sajgó Zoltánné gyöngyfűző, Nyikus Anna szövő és hímző, Nagyné Török Zsóka fazekas, Nagy László fazekas, Vincze Mátyás papírmerítő, Lovászné Juhász Rita csipkeverő és jó magam viseletkészítő.

A NESZ 56 Tagszervezetéből, 33 tagszervezet élt azzal a lehetőséggel, hogy javasoljon népművészt, mestert a Milánói Világkiállításra. Összesen 205 fő jelentkezett ebből 88 fő utazhatott a Világkiállításra májustól – október végéig.  A Heves megyei Népművészeti Egyesületből 3 fő jelöltből, Lovászné Juhász Rita és Fehér Jánosné kapott felkérést a NESZ Vezetőségétől.

A magyar pavilonba megérkezve más fogadott, mint amire számítottam. Sajnos nem sok jót hallottam addig „magunkról”a megjelenésünkről.  Azonnal rá kellett jönnöm, hogy a magyar ember soha nincs megelégedve azzal, amije van, mindig másra vágyik, mindenben csak a rosszat a negatívumot keresi, de hogy jobb legyen, azért aligha tesz valamit.

„Magyarország a legtisztább forrásból” Mindig a tisztaforrásból szabad merítkezni és a gyökerekből kell táplálkozni. A pavilon bejáratánál egy gyönyörű Zsolnay porcelán kút fogad és várja a vendégeket, akik mire oda érnek, biztos megszomjaznak. A Szentkirályi Ásványvíz az EXPÓ fő támogatója, mi is lehetne más, mint a víz. A víz az élet forrása. A víz, az éltető erő!

A pavilon egyszerű, átlátható, emberi és tele van élettel és lélekkel. A látogató megpihenhet és nézelődhet. Mindent megtalálható benne, ami ránk jellemző.

A pavilon szenzációja a Bogányi Gergely zongoraművész és csapata által kifejlesztett zongora. A Bogányi zongorán tisztán és a legkiválóbb minőségben szólalhattak  meg a Bartók Béla és Kodály Zoltán művei, valamint más zongora művek, a  zongora művészek előadásában. A pavilon jól kialakított akusztikája lehetővé tette, hogy a különböző koncertek hangzása élvezhető legyen. A látogatók olykor dalra fakadtak egy-egy zongora dallam hallatán.

A Bogányi féle zongora mellett Dr. Szentgyörgyi Albert professzor a C-vitamin feltalálójának szobra is helyet kapott, valamint az 1906-ban készült Zsolnay váza is.

A magyar pavilon büszkeségeinkről, hungarikumainkról  a magyar értékekről szólnak. Az emberi kéz által előállított termékekről, a fenntartható egészséges élelmiszertermelésről,  kulturális örökségünkről, stb.  A látogatók megismerhetik a magyar ivó- és ásványvizeinket, valamint gyógy- és termálvizeinket is, melyben nagyon gazdagok vagyunk.

A milánói Világkiállítás mottója: „Táplálni a világot, energiát adni az életnek”.

A magyar pavilonban minden benne van, ami a legfontosabb, ezért sokan is látogatták ott létünkkor is pld. szeptember 26-án 32.500.- ember lépett be a pavilonunkba.

 Hétről – hétre különböző események zajlottak ott létünkkor:

 „Divattörténet” címmel nyílt fotókiállítás 1900-tól 2015-ig, mely megmutatja a divatváltozását és fejlődését. Ugyanakkor a mai design tervezők ruháiból is láthattunk ízelítőt, köztük Abody Dóra világhírű divattervező ruháját is .Ő tervezte a milánói Világkiállítás Hosstess lányainak a ruháját is,melyért  a tervező  az EXPÓ legjobb tervezőjének címét is  elnyerte.  A jelenkor divatja a 2015/16. őszi-téli kollekciói fotókon kerültek bemutatásra, a divathét alatt.

 Különböző filmvetítések is zajlottak a pavilonban, köztük a Herendi – Zsolnay porcelán készítését, díszítését és festését is megismerhették a látogatók. Ugyanakkor megismerkedhettek a különböző tájegységek népművészetével is, valamint a „Magyar Népmesék”filmjeit is levetítették.

Miskolc városa is bemutatkozott és láthattuk, hogy a fejlődő város és környéke milyen lesz 2020-ra.  Nagy szenzáció volt még Bíró László József kiállítása, akinek legfőbb találmánya a golyóstoll.

A BIRON-t, azaz a golyóstollat immár 70 éve tartják a legnépszerűbb írószernek világszerte.

Méz kiállítás nyílt még ottlétünkkor és megérkeztek a mohácsi busók és a kalocsai hagyományőrzők is akik, még színesebbé, látványosabbá és hangulatosabbá tették a magyar pavilont.

Minden nap tartogatott valami meglepetést!  

Nagyon sok élménnyel gazdagodtam, úgy, hogy közben én is megmutathattam, hogy hogyan készülnek a palóchímzések, a mesterke, a borsóka és a subrika. Jó érzéssel töltött el, hogy tetszettek a munkáim és az a munkafolyamat, amit ott meg tudtam mutatni. Nagyon sokan örültek, amikor felfedezni vélték, hogy ezeket az öltéseket, technikákat Ők is tudják, ismerik.

Lovászné Juhász Ritával - aki körül mindig tömeg volt,- nagy sikert arattunk a mesterség bemutatónkkal. Népművészeti kiállításunkat sokan megcsodálták és rácsodálkoztak arra is, hogy hogyan készül a csipke, vagy egy-egy ingváll díszítménye. Megjelenésünk is nagyon látványos volt.

Jó volt magyarként jelen lenni és örültem azoknak a magyaroknak – köztük egy egri hölgy – akik fontosnak tartották azt, hogy a magyar pavilont meglátogassák elsőként, hogy aztán nyugtázni tudják, hogy a magyar pavilonban minden a helyén van és minden rendben van.

A magyar pavilonban mindig nagyon jó volt a hangulat és fantasztikus volt az az érzés, hogy ott lehetek.  A kinti szervezők mindenre figyeltek és ügyeltek. Külön meg kell említenem a magyar Hosstess lányok szépségét és kedvességét, valamint segítő készségüket.

A milánói Világkiállításon való jelenlét annyi erőt és energiát adott, mely úgy gondolom, hogy életre szóló. Óriási elismerés az, hogy a milánói Világkiállításon az „élő” Népművészetünket megmutathattuk a világnak.

Köszönöm a szervezőknek, hogy ilyen felejthetetlen és maradandó élményben volt részem, úgy, hogy közben végeztem a feladatomat, munkámat.

                                                              Fehér Jánosné viseletkészítő Eger