50 éves jubileumi kiállítás a demjéni hímző szakkör munkáiból

"....50 év szép idő egy ember életében, hát még akkor, milyen nagy dolog, ha egy közösségről, egy szakkörről beszélünk. Bizonyára alig-alig van az országban még egy ilyen település, ahol a díszítőművészeti szakkör 50 évet tudhat maga mögött.
Ezért is fontos, hogy ennek a közösségnek a tevékenységéről, a szakkör vezetőjéről, megemlékezzünk, ápoljuk és óvjuk azt az értéket, amit a szakkör létrehozott. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a demjéni szakkör munkájáról beszélhetek. Több mint 40 évig dolgoztam a Megyei Művelődési Központban, így kerültem először kapcsolatban a szakkörvezetővel Ízer Istvánné Margitka nénivel, illetve a szakköri tagokkal. Ettől kezdve hamarosan nemcsak munkakapcsolat hanem már-már családi kapcsolat alakult ki közöttünk. Személyesen, és telefonon is folyamatosan megbeszéltük a programokat, de mindig szó volt a család ügyes-bajos dolgairól, örömökről, vagy éppen kevésbé szerencsés esetekről is.
Számtalan kiállítást szerveztem különböző városokba gyönyörű alkotásaikból: Eger, Recsk, Nyíregyháza, Pécs, Balassagyarmat, Tállya, Budapest, Zsámbék és még sorolhatnánk .
Sajnos a szakkörvezető Ízer Istvánné népi iparművész, és több szakköri tag is már csak az égi mezőkön kézimunkázik, de odafent boldogan nyugtázza, hogy unokája Zsófi gondoskodik arról, hogy ne merüljön feledésbe az 50 év munkája.
Idézzük fel az elmúlt 50 évet!
Először 1973-ban jöttek össze a hímezni szerető helybéli asszonyok, és később ebből alakult meg a díszítőművészeti szakkör Izer Istvánné vezetésével, aki egyben a Heves Megyei Népművészeti Egyesület alapító tagja volt. Margitka néni folyamatosan képezte magát, a népművészet legnagyobb mestereitől tanult: Dr. Bánszky Pál művészettörténész, Borbély Jolán néprajzkutató, Dömötör Tekla néprajztudós, dr. Csiffáryné dr. Schwalm Edit néprajzkutató ,hogy csak néhány nevet említsek. Megszerezte a szakkörvezetői képesítést. Kezdetektől nagy-nagy lelkesedéssel vezette a Demjéni Hímző szakkört.
A Heves Megyei Népművészeti Egyesület által szervezett alkotótáborokban rendszeresen részt vett. (Egerben, Bükkszéken, Bekölcén, Hevesen, ) A itt tanultakat örömmel osztotta meg hímző társaival.
A megye számtalan településén, illetve a megyén túl is sok-sok városban mutatták be csodálatos munkáikat. Egerben a Megyei Művelődési Központban számtalan kiállításon csodálhatták meg a látogatók a szebbnél-szebb hímzéseiket. Regionális, illetve országos pályázatokon vettek részt nagy sikerrel, amelyet számos rangos elismerés, arany minősítés bizonyít. 2006-ban például Budapesten a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban is nagy sikerrel mutatkoztak be munkáikkal, illetve az Asszonykórus is fellépett a megnyitón, továbbá maguk által készített finomabbnál-finomabb házi süteményekkel kínálták a látogatókat. A pesti népek nem győzték dicsérni a demjéni asszonyokat.
A Demjéni Hímző szakkör tagjai negyvenhat tájegység motívumait dolgozták fel. Nem csoda hát, hogy aki csak meglátja egy kiállításukat, úgy érzi: a Kárpát-medence minden kincse egy helyre költözött. Egy-egy tárlaton egyebek mellett palóc, erdélyi szász, matyó, kalocsai , gyetvai mintákat is bemutattak, illetve bélapátfalvi motívumokkal örvendeztették meg a hímzések szerelmeseit.
Különösen büszkék arra a tizenegy darabból álló úri hímzés garnitúrára, amelyet egy miseruhával együtt készítettek a helyi templomnak 1996 karácsonyára. A demjéni vagányok férfikórus tagjait is megajándékozták egy-egy kendővel, de minden esztendőben ők készítették az óvodások ballagási tarisznyáit is.
Az önkormányzat a kezdetektől elismeri és támogatja törekvéseiket. A szakkör vezetője Margitka néni 13 esztendeig tagja volt a helyi asszonykórusnak, s egy cikluson át a képviselő-testületnek is tagja volt. A hímzés pedig életen át tartó szerelemnek bizonyult.
Példaértékű munkáját 2006-ban a Demjéni Emlékgyűrűvel ismerték el, 2008-ban megkapta a Népi Iparművész címet, míg 2013-ban a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban a Király Zsiga-díjat vehette át több évtizedes munkájának elismeréseként.
Az évek során egyre többen távoztak az élők sorából, igencsak megcsappant a szakköri tagok száma. Sajnos a fiatalokat már nehezebb megszólítani, akik tovább vinnék, folytatnák e nagy múltú közösség munkáját.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt a kiállítást! "